Konferencia „A 19. századi magyar irodalom politikai gazdaságtana” Lendület-kutatócsoport szervezésében.
Időpont: 2023. november első felében (a pontos dátumot a részvevőkkel való egyeztetés után jelöljük ki)
Helyszín: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet, Budapest 1118, Ménesi út 11-13.
Egy 1836 decemberi levelében Kölcsey Ferenc, aktuális irodalmi terveiről szólva, azt mondja, hogy „Heckenast számára akarok valamit irkálni; ki által hordatom a szükséges könyveket, s adósságomat kész pénz helyett, mi körűlem ritkán hever, napszámmal fizetgetem”.1 Olyan üzletről van tehát szó, amelyben nem történik pénzmozgás, hanem a barter-kereskedelem mintájára szöveget szövegre cserélnek – Kölcsey a Heckenast révén beszerzett kötetekért (vagyis mások szövegeinek elérhetővé tételéért) a kiadó Emlény című zsebkönyvébe írott elbeszélésekkel fizetett.
Ez az eset jól mutatja egy kiépülőben lévő irodalmi piac még nem teljesen monetarizált viszonyait. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy milyen számosak lehetnek a kulturális kereskedelem csereformái. A 19. század középső évtizedeiben, mint arra T. Szabó Levente figyelmeztetett, a magyar irodalom egyidőben „igen sokféle piaci logikát érvényesített”,2 személyeseket és személyteleneket, közvetleneket és szakosodott közvetítőkön keresztül zajlókat egyaránt.
A későbbiekben is jellemző, hogy a kultúra-gazdaság piaci terjeszkedése nem az érintkezési és csereformák redukciójával, hanem differenciálódásukkal járt együtt. E burjánzásban számos különnemű csereforma működött egyszerre, s bár legtöbbjük adásvételen alapult, más-más ekvivalenciák határozták meg például az ellentételezés mértékét a terjedelemhez vagy a forgalomhoz szabott honorárium esetében. (Ernst Bloch fogalmával, az „egyidejűtlenségek egyidejűsége” sajátos esetének tekinthető, hogy a kávéházi fogyasztásukat kézirattal kifizető írók gyakorlatában, vagy annak legendájában, tovább élt a barter-kereskedelem eszköztára is.)
Ezzel összefüggésben az irodalmi kereskedelem színhelyei szintén egyre változatosabbak lettek és a társadalmi tér egyre több szegmensére kiterjedtek. A 19. század jelentős részében az évszakos mezőgazdasági vásár maradt a szövegek forgalmazásának egyik legfontosabb közege. S bár a könyvesboltok megszaporodásával és a sajtóforgalmazás térnyerésével (vagyis az irodalmi piac állandósulásával) a vásári terjesztés egyre atavisztikusabbnak tűnhetett föl, utóbb a könyvvásár – mint az árumintavásár, vagyis a kiállítás (exhibition) speciális esete – a forgalmazás mellett a kínálati oldal önreprezentációjának és az irodalmi kanonizációnak is alapvető eszköze lett. A kereskedelmi formák és színterek sajátos integrációját hozta létre a 19. század végén a „könyvesház” (mint a Révai testvérek Üllői úti palotája), ahol minden részfeladat (szerkesztés, nyomtatás, árusítás, csomagolás, adminisztráció, raktározás) egyazon térben kapott helyet.
Konferenciánkra olyan előadásokat várunk, amelyek az irodalmi kereskedelem csere-formáinak és a forgalmazás színtereinek ezt a változatosságát mutatják meg azok diszkurzív és/vagy anyagi környezetében.
Ajánlott témák:
- a honorárium fajtái
- az irodalmi kereskedő a házalótól a bolti eladóig
- a könyvesbolt születése és halála
- a vásártól a könyvvásárig
- a dalidótól az irodalmi fesztiválig
- a prenumeráció változatai
- az írói felolvasás mint forgalmazás és piac
- terjesztés a másodlagos nyilvánosságban (pl. szamizdat) és a feketepiacon
Jelentkezni 2023. szeptember 10-ig lehet max. 300 szavas absztrakttal és néhány sornyi életrajzzal (ezeket egyetlen fájlban kérjük, melynek címe a jelentkező vezetéknevét is tartalmazza) a következő email-címeken:
Hites.Sandor@abtk.hu Hites Sándor (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet)
Szabo.Eszter@abtk.hu Szabó-Reznek Eszter (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet)
Jegyzetek
1 Kölcsey Ferenc Vörösmarty Mihálynak és Schedel Ferencnek, Nagykároly, 1836. dec. 2.. In Kölcsey Ferenc levelezése, s.a.r. Szabó G. Zoltán, Budapest: Gondolat, 1990, 231.
2 T. Szabó Levente, „A modern magyar szerzőség feltalálása és ideológiái: a szerzői jog első magyar törvényéről”. Helikon 57, 4. sz. (2011): 575.
A borítókép forrása: Gönczi Ambrus, „Az épület, amely egykor könyvek otthona volt – A Révai Testvérek könyvesháza az Üllői úton”, PestBuda, 2022. február 5., https://pestbuda.hu/cikk/20220205_az_epulet_amely_egykor_konyvek_otthona_volt_a_revai_testverek_konyveshaza_az_ulloi_uton.