Csendhelyi: Felköszöntés
MEGJELENÉS: Életképek, 1846. január 31., 143–144.
Lezúgott a’ vihar hazánk egéről,
Hiszem, leéltük a’ bús korszakot,
MEGJELENÉS: Életképek, 1846. január 31., 143–144.
Lezúgott a’ vihar hazánk egéről,
Hiszem, leéltük a’ bús korszakot,
MEGJELENÉS: Kerényi Frigyes, Újabb költemények, Pest, Landerer és Heckenast, 1846, 64–65.
Házba jártam íveimmel,
Nézze más hogy éri!
A mű keletkezése, kiadása és egyes szöveghelyeinek magyarázata tekintetében lásd a kritikai kiadás jegyzeteit. (Arany János Összes művei, II. kötet, kiad. Voinovich Géza, Bp., Akadémiai Kiadó, 1951, 221–244.)
Második ének
Orsola néne, mihelyt a boszorkányok teleszámmal
Összegyülének, előbb maga válván ünnepi hölggyé,
MEGJELENÉS: Életképek, 1845. szeptember 27., 399–402.
Verset, de nyerset írok, mert e’ hon
A’ nyers terméknek bővében vagyon.
MEGJELENÉS: Pesti Divatlap, 1845. szeptember 18., 793.
Ár a korszellem – vagy legsebesebb rohanó szél
Boldogot és nyomorút vonni magával erős. –
MEGJELENÉS: Pesti Divatlap, 1845. szeptember 11., 759.
„Béke van a honban; ha ez így áll, védeni ok nincs!”
Ráktavy úr szólott, és esze s karja pihen! –
MEGJELENÉS: Pesti Divatlap, 1845. szeptember 11., 759.
Megrovod X. nőt, mert idegen szava, táncza, ruhája;
Túlzó vagy: nem elég, hogy születése magyar?
MEGJELENÉS: Honderü, 1845. augusztus 5., 81.
Ajkid’ malasztszavára
Egy árva nép figyel,
MEGJELENÉS: Életképek, 1845. augusztus 2., 160.
Pávayné mindent becsmérelve lenéz, mit e’ hon gyárt;
Ő maga is pedig e’ hon kebelén született.
MEGJELENÉS: Életképek, 1845. augusztus 2., 159.
Mint áll nesztelenül ’s virulatlan télben az erdő:
Állt szomorún e’ hon: nem vala műipara.