Hamary Dániel (1826–1892) epigrammája – úgy tűnik – a belföldi ipar hiányán élcelődik. A hexameter sor akár az angol termékek iránti csodálatban megnyilvánuló „külföldieskedés” bírálataként is értelmezhető volna, azonban a pentameter éppen ennek jogosságát látszik igazolni a nem túl kifinomult nemzeti „iparművek” megnevezésével. Noha a vers keletkezéséhez valószínűleg nincs közvetlen köze, annak kontextusaként érdemes megemlíteni a Honderü és a Pesti Divatlap között 1844 decemberének elején lezajlott, részben az epigrammában a „belföldi ipar” jellegzetes gyártmányaiként említett kulacshoz és fakilincshez hasonló termékekhez kapcsolódó pengeváltást. Petrichevich Horváth Lázár az 1843-as iparműkiállításról írt, a Honderüben megjelent cikkében (főként a hozzánk látogató külföldiek igényeire hivatkozva) felvetette egy „nemzeti bolt” létesítésének ötletét, „mellyben mindennemű nationalis czikkek – mellyek csak Magyarföld’ valamellyik részének külön sajátságait teszik – elkezdve a debreczeni vagy gorbói cseréppipátul fogva föl a czifra tulipános juhászbundáig a legszebb és legválogatottabb minőségben legyenek föltalálhatók”. Petrichevich Horváth elképzelése szerint a boltban minden olyasmi árusítható volna, ami a magyarországi nemzetiségek jellegzetes viseleteihez tartozik, de minden „ollyan egyéb műszerek és kézművek is, mellyek csupán a két testvérhonban készülnek és sajátlag csak nálunk használtatnak”. A termékek listájába a lószerszámok, szűrök, fokosok, dohányzacskók, pipák, sarkantyúk, csizmák stb. mellé a szerző felvette a „zsivány costümek” tételt is. (Vö. Honderü, 1843. szeptember 16., 354–355.) A Honderü a következő év végén, ekkor már a Védegylet ügyéhez kapcsolva, újraközölte Petrichevich Horváth a „nemzeti boltot” illető gondolatmenetét. (Vö. Honderü, 1844. december 7., 372.) A Pesti Divatlap következő heti számában dühösen kelt ki a Honderü szerkesztőjének felvetése ellen, amely „belföldi iparunkat nevetséges színben ügyekszik feltüntetni”. A lap Fővárosi hírek rovatának szerzője szerint a ’zsiványkosztümök’ kifejezésből „tűnik ki leginkább a rosz szándékból eredő gúnyolódás”, mivel ez „azt jelenti, hogy az említett magyar készítmények mind a zsiványcostüm körébe tartoznak, mert hiszen zsiványruhákat és szerszámokat különösen a haramják használatára nem készítenek s nem árulnak hazánkban”. A cikk írója a honi iparon való „fölötte idétlen, sőt nemtelen” gúnyolódásként értelmezte a bolt ötletét, amelyből világosan látszik, hogy a Honderü a „belföldi iparnak, a védegylet, és nemzetiségünknek nem barátja, hanem valódi ellensége”. (Vö. Pesti Divatlap, 1844. december 15., 171.)