A vers szerzője Garay János egyik testvére (talán Garay Franciska). A költő valószínűleg erre a költeményre utal az 1845 februárjában apjához írt levelében: „Nina verse mindnyájunkat meglepett, csak rajta, rajta! még majd ez a’ Garay család egész művészi család lesz! csak kár, hogy nem zongoravirtuózok, vagy életművészek, hanem mind szegény versírásra unszolja őket a’ Músa! Majd gondoskodom róla, hogy a’ vers kijöjjön!” (Garay János levelezése atyjával és öccsével II., közli Kozocsa Sándor, ItK, 1940/2, 170.)

A honi ipar védelme és támogatása nemcsak az igaz hazafiak, hanem a honleányok kötelességei közé is beépült 1844 végén. (Erről lásd Garay János Magyar leány dala című versének magyarázó jegyzetét.) Bár számos, a hölgyeket ennek a kötelességnek a teljesítésére figyelmeztető és buzdító szöveg, köztük több költemény (Garay János Magyar leány dala; Garay János Iparvédegyleti dal; Urházy Szép, szebb, legszebb; Kolmár József Nőm dala) is megjelent az 1840-es évek közepén, talán a Védegyleti szózat az egyetlen olyan, a korabeli hazai sajtóban napvilágot látott vers, amelynek a szerzője is nő.

Ebben a költeményben is megjelenik a korábban Bajza Ébresztőjében, utóbb pedig Garay János Iparvédegyleti dalában (valamint természetesen több szónoki beszédben és publicisztikai műben) is felbukkanó összevetés a hon védelmezésének hajdani (harcos és véráldozattal járó), illetve a békésebb jelen igényeinek megfelelő, a belföldi ipar támogatásában, konkrétabban – ha ez nem is kerül mindig egyértelműen kimondásra – a hazafias szempontú szelektív vásárlásban/fogyasztásban megnyilvánuló módja között. Míg azonban Bajza és Garay János csak általánosságban utal a múltbéli honvédő harcokra, a kifejezetten „a magyar hölgyekhez” címzett Védegyleti szózat konkrét példát állít olvasói elé az egri nők hősiességét felidézve.