Sujánszky Antal (1815–1906) újévi versében egyértelműen a hazafiúi kötelességek (és erények) – mint a magyar nyelv használata, a gyermekek nemzeti szellemű nevelése, a hon üdvéért való hasznos munkálkodás, áldozatkészség stb. – közé sorolta a honi ipar támogatását, amely általánossá válva elhozza a haza felvirágzását. Fontos kiemelni, hogy Sujánszky láthatóan igyekezett az iparvédelmi mozgalom békés jellegét hangsúlyozni, s az abban részt vevőket óvni a túlzásoktól. A Védegyletre utaló versszak előtt olvasható strófa szerint a hazafinak ugyan hasznos célok elérésére kell törekednie (a honi ipar fellendítése, amelynek fejlődését „mostoha [k]örülmény”-ek akadályozzák, kétségkívül ilyen), ugyanakkor nem szabad hiú ábrándok miatt békétlenséget keltenie. Sujánszky intései az előző év utolsó hónapjaiban a Védegylet ügyében folytatott politikai vitákhoz kapcsolódnak, amelyekben fontos szerepet kapott a mozgalom felforgató vagy békés jellegének firtatása, elsősorban Magyarország Ausztriához és az örökös tartományokhoz (illetve a kormányhoz és az uralkodóhoz) fűződő viszonya tekintetében. Minden bizonnyal ehhez a vitához kapcsolódik a hagyományos erény, a királyhoz való hűség hangsúlyozása, valamint az uralkodó, „[k]inél nagyobb magyar / [m]ost nincs e tág hazán”, igaz hazafiként való ábrázolása is.