A hazai ipar védelmének ügyében agitáló lírai művek közül Bajza verse az egyetlen, amelynek hatása túlmutat az általa propagált mozgalmon. A szöveg gyakran felbukkant a XIX. század második felének hazafias versgyűjteményeiben, szavalati darabként az ünnepi műsorok részévé vált, bekerült az oktatásba és – ahogy a XIX. század végi és a XX. század eleji éves iskolai értesítőkből kiderül – gyakran volt iskolai dolgozatok témája is. A kétszer is megzenésített költemény szállóigévé vált kezdősorait komoly vagy humorisztikus célzattal számtalan kiadvány idézte.

Az Ébresztő agitációs művek esetében szokatlanul hosszú távú hatását esztétikai erényei mellett Lengyel Géza elsősorban annak tulajdonította, hogy Bajza sikeresen rejtette el versének lendületes sorai közé a költemény konkrét tárgyát, így az, „aki keletkezésének történetébe nincs beavatva, a Védegyletre nem is gondol”. (Lengyel Géza, Kossuth Lajos korának iparvédelmi mozgalmai, Magyar Gyáripar, 1923. április 1., 6.) A költeményben – amely nem nevezi meg a Védegyletet – valóban alig akad olyan szöveghely, amely közvetlenül utalna a honi ipar ügyére. Ezek közé tartozik a fertilitas Hungariae-toposz hagyományos „listáját” (növénytermesztés, állattenyésztés, ásványkincsek) kiegészítő „[a]mit gyártott magyar kéz” tétel, illetve a mozgalom számára kiemelten fontos hazai textilipar a külföldi gyártmányoknál gyengébb minőségű termékeinek vásárlását a fényűzésről a közösség érdekében való lemondásként, vagyis hazafias/honleányi erényként értelmező strófa: „S függjön rajtad daróc bár…”. (Erről részletesebben lásd S. Laczkó András, Petőfi, a Védegylet és a király: A Védegyleti dal mint propagandavers = Poétai ökonómiák: Költészet és gazdaság az irodalomtörténetben, szerk. Balogh Gergő, Hites Sándor, S. Laczkó András, Pécs, PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék–Verso irodalomtörténeti folyóirat, 2023, 77–91.)

A gazdasági tárgy „elrejtésén” kívül még egy további okra is visszavezethető az Ébresztő hosszú távú hatása. Kosáry Domokos 1942-es Kossuth és a Védegylet című tanulmányának konklúziója szerint az iparvédelmi mozgalom jelentősége elsősorban nem alig kimutatható gazdasági hatásában, hanem abban keresendő, hogy széles körben elterjesztette a magyar nacionalizmust. (Vö. Kosáry Domokos, Kossuth és a Védegylet: A magyar nacionalizmus történetéhez, A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve, Bp., Athenaeum, 1942, 421–536. (A Védegylet gazdasági hatásáról lásd John Komlós, A Védegylet, Történelmi Szemle, 1981/1, 51–57.)

Batthyány Kázmér az országos szervezet elnökeként tartott első beszédében hangsúlyozta, hogy az egyesület anyagi érdekeik azonossága által összekötve „a Magyart s a Szlávot, a németet s az Oláht”, megszünteti a „nemzetiségek, vallások közti különbségeket és surlódásokat” is. (Vö. Magyar Szózatok, Hamburg, Voight H. G. betűivel, 1847, 7–8.) 1844 decemberében a Pesti Hírlapban megjelent cikkében Tóth Lőrinc is abban határozta meg az egyesület nemes feladatát, hogy „e’ széttépett ’s nyelv, vallás, polgári osztályok tekintetében annyi felekezetre oszlott […] hazában olly közös eszmét ’s érdeket” hozzon létre, „mellyben mágnás és pór, magyar és illir, catholicus és unitarius egyesüljenek”. (Vö. Tóth Lőrinc, Az ipar-védegylet ügyében II., Pesti Hírlap, 1844. december 5., 828.) A belipar védelmének eredeti, a gazdasági célkitűzés logikájának megfelelően inkább patrióta feladatértelmezése azonban igen gyorsan átadta a helyét a nacionalista interpretációknak; a honi ipar, a haza anyagi érdekeinek védelme mellett egyre dominánsabbá vált a magyar nemzeti jelleg a gazdasági megfontolásoktól kevésbé meghatározott hangsúlyozása.