Riskó: Ki nem tudja: kik ők?

szöveg

Riskó

Ki nem tudja: kik ők?

I.

Mint áll nesztelenül ’s virulatlan télben az erdő:
           Állt szomorún e’ hon: nem vala műipara.
Jött két hölgy (’s követék többen), súgári tavasznak:
           ’S ím, a’ kihalt erdő élni, virágzani kezd.

II.

Ketten erény ’s szépség vagytok. – Mellyiktek a’ szépség
           ’S mellyik az égi erény? isten ítélheti el.

Jegyzetek

Megjelenés

Életképek, 1845. augusztus 2., 159.

A két epigramma a védegyleti mozgalmat felkaroló arisztokrata hölgyek, Batthyány Lajosné Zichy Antónia és húga, Károlyi Györgyné Zichy Karolina honleányi elkötelezettsége előtt hódol. A két epigramma Petőfi Batthyányi és Károlyi grófnék című versének komplementere abban az értelemben, hogy éppen azért nem nevezi meg a két grófnét, mivel a honi ipart támogatására utaló első epigramma leírása alapján egyértelmű, kikről van szó. (Petőfi ezzel éppen ellentétesen járt el; megnevezte a két hölgyet, ám ünneplésük aktuális okát nem.)

A kissé homályos második epigramma közvetlenül nem utal a mozgalommal való kapcsolatukra, de a hölgyek „erénye” és „szépsége” ebben a kontextusban könnyen összefüggésbe hozható volt az iparvédelemmel. Az Életképek 1844 novemberi divattudósítása például a következő módon számolt be a két grófné színházlátogatásáról: „A’ nemeslelkű, közönségesen ünnepelt ’s tisztelt nővérpár, t. i. Batthyányi és Károlyi grófnők, a’ színházban olly ruhában, shawllal ’s szép hajukba font szalaggal jelentek meg, mik Magyarországban készültek, ’s ha ezek tán nem voltak is olly finomak ’s gyöngéd tapintatúak, mint a’ külföldi készítmények, mégsem vesztettek a’ szeretetre méltó hölgyek legkevesbet is azon eredeti szépség- és kellemből, melly őket jellemzi, sőt ez a’ feltűnőtlen öltözéken át a’ valódi honszeretet fényében tündökölt minta- ’s lényképe gyanánt mindazoknak, kiket, fájdalom, nem gyulaszt e’ láng ’s kiken fájdalmas érzettel csak szánakozhatunk e’ mostohaleányi ragaszkodásuk miatt, mellyel azon országhoz viseltetnek, hol születtek.” (Életképek, 1844. november 27., 724.)

További versek

Fekete János: Mi kell a magyarnak?

Túri Sámuel: Országgyűlési közvélemény

Berecz Károly: Állatmutatvány

Petőfi Sándor: Batthyányi és Károlyi grófnék

Hamar[y] Dániel: Belföldi ipar

Bulyovszky Gyula: Védegyletes

Pajor István: Diák-magyarkák

Petőfi Sándor: Védegyleti dal

Sujánszky Antal: Új évre

Új Károly: Védegyleti eszmeszikrák

Molnár György: A’ haza reményei

Garay János: Magyar leány dala

Bajza József: Ébresztő

Székács Pál: Frakk ás atilla

Új Károly: Pazarlás külföldön

Pajor István: Honi gyártás

Ney Ferenc: Szikrák

Nina, Szegszárdról: Védegyleti szózat

B. Szabó Lajos: Nemzeti ruhánk szózata

Meszlényi Ödön: Honi

Petőfi Sándor: A külföld magyarjaihoz

Balkányi Szabó: Debreczen

Garay János: Iparvédegyleti dal

Kerényi Frigyes: Honi kelmék

Csalánfi: Pénz

Ney Ferenc: Cosmopoliták

Urházy: Szép, szebb, legszebb

Balkányi Szabó: Hosszu kalap

Kolmár József: Nőm dala

Korponay: Kossuth

Névtelen: Vásárfia

Riskó: Hymnus-féle

Pajor István: Gyárak

Pajor István: Honi áruczikk

Riskó: Ki nem tudja: kik ők?

Pajor István: Pávayné

Sujánszky Antal: Deák Ferenchez

Alváry: Fehér hollói ritkaság

Alváry: Védegylet

Babocsay: Korszellem

Erdélyi János: Satyrák

Arany János: Az elveszett alkotmány

Kerényi Frigyes: Ívtartók számára

Csendhelyi: Felköszöntés

Sréter Kálmán: Exempla trahunt

Szabó Márton: Czáfolat

Csicsa: Iparág

Szabó Márton: Visszafizetés

Döbrentei Gábor: Iparegyleti dal

Bulyovszky Gyula: Nemzeti képtár

Gömöry Frigyes: Egy álarczostól a tánczteremben kiosztva

Pajor István: Pannonia-gyertya

Pajor István: Absentismus