A két epigramma a védegyleti mozgalmat felkaroló arisztokrata hölgyek, Batthyány Lajosné Zichy Antónia és húga, Károlyi Györgyné Zichy Karolina honleányi elkötelezettsége előtt hódol. A két epigramma Petőfi Batthyányi és Károlyi grófnék című versének komplementere abban az értelemben, hogy éppen azért nem nevezi meg a két grófnét, mivel a honi ipart támogatására utaló első epigramma leírása alapján egyértelmű, kikről van szó. (Petőfi ezzel éppen ellentétesen járt el; megnevezte a két hölgyet, ám ünneplésük aktuális okát nem.)

A kissé homályos második epigramma közvetlenül nem utal a mozgalommal való kapcsolatukra, de a hölgyek „erénye” és „szépsége” ebben a kontextusban könnyen összefüggésbe hozható volt az iparvédelemmel. Az Életképek 1844 novemberi divattudósítása például a következő módon számolt be a két grófné színházlátogatásáról: „A’ nemeslelkű, közönségesen ünnepelt ’s tisztelt nővérpár, t. i. Batthyányi és Károlyi grófnők, a’ színházban olly ruhában, shawllal ’s szép hajukba font szalaggal jelentek meg, mik Magyarországban készültek, ’s ha ezek tán nem voltak is olly finomak ’s gyöngéd tapintatúak, mint a’ külföldi készítmények, mégsem vesztettek a’ szeretetre méltó hölgyek legkevesbet is azon eredeti szépség- és kellemből, melly őket jellemzi, sőt ez a’ feltűnőtlen öltözéken át a’ valódi honszeretet fényében tündökölt minta- ’s lényképe gyanánt mindazoknak, kiket, fájdalom, nem gyulaszt e’ láng ’s kiken fájdalmas érzettel csak szánakozhatunk e’ mostohaleányi ragaszkodásuk miatt, mellyel azon országhoz viseltetnek, hol születtek.” (Életképek, 1844. november 27., 724.)