szöveg
Döbrentei Gábor
Iparegyleti dal
Magyar szántóvető ajakán
Hajnaloson (Svábhegy, őszelő 5. 1845.)
Csak tejeltél, kis juhocskám,
Eddig, ’s ette galambocskám,
De gyapjud is már ezután
Pestről lesz az ember vállán.
Mert a’ honban készítenek
Mit csak lehet, magyar kezek;
Szalagodat vasárnapra
Már itt szövik, lelkem Dora.
Földesurunk esze megjött,
Él ’s alkot, már magunk között,
Pénzéből, mit mi keresünk,
Részt ezentúl már mi veszünk.
Hej, uram, beh jól cselekszed,
Hogy a’ honi észt ébreszted;
Hidd el, pénzes unokáid,
Áldva nézik majd poraid.
Szidják, űzik szegény fejünk,
Gyárhoz, műhöz, hogy nem értünk;
De hát, ugyan, a’ tűzkőbe
Hogy essék tűz, üttetlenbe?
Az ember csak nyögte eddig,
Hogy a’ magyar végesvégig
Csak izzadott és csak fáradt,
’S díja német zsebbe száradt.
Hiszen éljen, jó ember ő,
Csak, míg hízott, hős őriző
Hogy mi voltunk, megköszönje,
Mint mi azt, hogy oktunk tőle.
Hanem, ha mind csak áhitánk,
Biz együgyük, góbék volnánk.
’S mind más szedvén tejfelünket,
Világ tagadná eszünket.
Ki hát, magyar! inasévből,
Nagy mester légy, jó legényből,
Mindennek megvan a’ sora.
Hulljon restség ’s negéd pora.
Ne félj, sógor, marad neked.
Segítsen fel máskép eszed,
Szerén, ládd már a’ magyar áll,
Mi után te boldogulál.
Régóta van közös urunk,
Jó császárod, jó királyunk;
Neki hát két szíve vagyon,
Egyik legyen a’ magyaron.
Van is már, új iparházra
Ötezret írt kincstárára.
Istenem! áldd meg királyom,
Egyik fiam néki szánom.
Jer hát, társnép! töröld a’ szád,
Somlaival köszöntöm rád;
„Csak belerő a’ hon kincse,
Ha összetart, hull bilincse.”
Jegyzetek
Megjelenés
Életképek, 1846. június 27., 813–814.
Döbrentei versének érdekessége, hogy egy józan és gyakorlatias gondolkodású népi figura szájába adja a Védegylet dicséretét. Fontos kiemelni, hogy a beszélő érvelésében központi szerepet játszik a mozgalom békés jellegének hangsúlyozása: a birodalom más nemzetiségeivel/tartományaival való együttes (gazdasági) fejlődés mint közös (birodalmi) érdek megjelenítése, illetve a közös uralkodóhoz való lojalitásra való figyelmeztetés.
Mindezek jelentőségéről a védegyleti retorikában lásd:
Sujánszky Anatal Új évre című versének jegyzeteit;
További versek
Fekete János: Mi kell a magyarnak?
Túri Sámuel: Országgyűlési közvélemény
Petőfi Sándor: Batthyányi és Károlyi grófnék
Hamar[y] Dániel: Belföldi ipar
Új Károly: Védegyleti eszmeszikrák
Molnár György: A’ haza reményei
Garay János: Magyar leány dala
Nina, Szegszárdról: Védegyleti szózat
B. Szabó Lajos: Nemzeti ruhánk szózata
Petőfi Sándor: A külföld magyarjaihoz
Garay János: Iparvédegyleti dal
Sujánszky Antal: Deák Ferenchez
Arany János: Az elveszett alkotmány
Kerényi Frigyes: Ívtartók számára
Sréter Kálmán: Exempla trahunt
Döbrentei Gábor: Iparegyleti dal
Bulyovszky Gyula: Nemzeti képtár
Gömöry Frigyes: Egy álarczostól a tánczteremben kiosztva