Bulyovszky Gyula (1827–1883) politikusok és költők (Wesselényi, Kölcsey, Deák, Kossuth, Beöthy, Klauzál, Eötvös, Szemere, Szentkirályi, Berzsenyi) neveire írt sorozatának két darabja hozható kapcsolatba a Védegylettel.

A Kossuthra írt két epigramma közül az első a mozgalom számára kiemelt jelentőséggel bíró textiliparra, illetve a legfontosabb hazai posztógyárra, a gácsira utal.

Ezek vonatkozásában lásd:

Berecz Károly Állatmutatvány
Pajor István Gyárak
Bulyovszky Gyula Védegyletes
Arany János Az elveszett alkotmány

című műveit, illetve az ezekre vonatkozó jegyzeteket.

A második darab közvetlenül nem az iparvédő mozgalomra, hanem az ekkor ugyancsak fontos vukovár–fiumei vasút és a tengeri kereskedelem ügye kapcsán méltatja a politikust.

A Beöthy Ödönre írt epigramma a honi ipart támogató hazafias/szelektív vásárlásnak a honleányi/hazafiúi aszkézisben megnyilvánuló honszeretet szép példájaként való (a védegyleti retorikában egyébként közhelyszerű) értelmezését tulajdonítja a politikusnak. Ez persze nem véletlen, Beöthy 1844. december 15-én így lelkesítette nagyváradi hallgatóságát a mozgalom támogatására: „[T]örvényt nem alkothatott a’ nemzet gyáripara virágoztatása végett, ti töletek, honleányok várjuk azt, hogy a’ mit a’ nemzet törvénye nem alkothatott, ti tettlegesítsétek azt önbüszkeségre lett ébredéstökkel. Örökös panasz, hogy pénzünk nincs, hogy szegények vagyunk, és mégis, ha megérkeznek a’ bécsi ’s más pipere- ’s csipkekereskedők tömött ládái egy-két nap mulva üresen konganak Buda felé a’ fóti szekereken. Im itt a’ szép ürügy! Ne vegyetek magatokra öltönyt, ha az nem honi kelme, hiszen ugy sincs pénzünk! és kétszeresen nyerünk; a’ honpártolás szine alatt büszkén járhatunk durva szövet- ’s foltos ruhákban, pénzünk is megmarad ’s a’ hon gyáripara is felvirágzik.” (Életképek, 1844. december 28., 849.)