Ney Ferenc (1814–1889) epigrammája egy történelmi emlékezethelyeket megjelenítő sorozat része. (Sajó, Mohács, Rákos, Kőszeg, Kassa, Vinnavár, Temesvár – vö. Életképek, 1845. március 8., 306–307.)

Kőszeg neve a védegyleti mozgalom ügyével összefüggésben többször felbukkant a korabeli sajtóban. 1844 novemberében az Életképek szombathelyi levelezője (igen sértő kifejezésekkel élve) a német nyelv használatáért rótta meg a maguk védegyleti fiókját ekkorra már megalapító kőszegieket: „Kár, hogy e’ jó szomszédok kissé ellenei a’ nemzetiségnek. […] Uraim! nem fog ártani önöknél nemzetiség-védegyletről is gondoskodni, mert csupán gyárvédegylet – ha mellette német elem uralkodik kegyeteknél – még nem menti fel az embert a’ honfiutlanság bűnétől –, ’s engedelemmel legyen mondva, attilába, zrínyibe öltöztetett majmokat láttunk már tánczolni, ’s bizony sohasem tévedtünk annyira, hogy azért magyaroknak hittük volna őket”. (Életképek, 1844. november 20., 682.) A következő évben egy ugyaninnen érkezett (egyébként Ney apjának haláláról is megemlékező) tudósítás a szomszédos város hölgyeinek rótta fel a magyar ipar ügyében mutatott részvétlenségüket: „A’ kőszegi szépnem nagy ellensége a’ honi iparnak. Oh, édes szépnem! ez bizony nem szép!” (Életképek, 1845. február 8., 193.) Ugyanebben az időszakban Kőszeget jóval kedvezőbb színben feltüntető hírek is napvilágot láttak. A Pesti Divatlap 1844 novemberében a honi kelmék keresettségéről szóló egyik beszámolójában a hazai textilipar legkiemelkedőbb képviselőinek sorában említette a város nevét: „A csak most végződött pesti vásáron a kőszegiek által gyártott s ide hozott posztókelme, ha még annyi lett volna is, mind elkelt. Valero selyem- s Koch posztógyára alig győzi a sok munkát. De még is leginkább el van foglalva a gácsi posztógyár.” (Pesti Divatlap, 1844. november 17., 107.) A következő hónapban a divatlap arról értesítette olvasóit, hogy „Kőszegen egy gyárállító egylet létesülése van készülőben”. (Pesti Divatlap, 1844. december 15., 173.)