A honi viselet a védegyleti agitáció, illetve az ezt támogató bálok (és persze a divatlapok) hatására a női szépség és divatos megjelenés alapfeltételévé vált már 1844 végére. Ezt a Tanulságos és mulattató egyveleg – Fülbevaló szépeink számára (Szarka) egyik aforizmája Urházy versére emlékeztető módon fogalmazta meg: „Szép a nőben, ha kerüli a nagyon kitűnő öltözetet, szebb, ha ízléssel választja ruháit, de legszebb az, ha kedves alakját a hazában készült kelme födözi.” (Pesti Divatlap, 1844. október 20., 47.) A szerző a hazai kelmék viselése mellé megszólítottjának testi megjelenését és a magyar nyelv használatát emelte be az invencióját és szerkezetét tekintve a ’szép’ melléknév fokozására épülő költeményébe. Sokat elárul a korabeli hangulatról, hogy (legalábbis ebben a versben) a nemzeti nyelv ismerete/használata ugyan emeli a honleány szépségét, ám csak középfokra; a honleányi báj non plus ultráját a hazai ipar termékeinek viselése jelenti.