szöveg
Kerényi Frigyes
Ívtartók számára
Házba jártam íveimmel,
Nézze más hogy éri!
A magyart a sült galamb is,
Hogy lenyelje, kéri.
Többi közt, mit, hogyha tetszik
Majd még elbeszélek,
Szép menyecske közelébe
Vitt a honfilélek.
Honn találtam, föl-fölásít
Hosszu férje mellett,
Ezt a hosszu, nem nagy embert
Ostromolni kellett.
Mondá: a magyarnak nyűgöt
El nem szenved vére;
Ki ne gondolt volna akkor
Füstös levelére?
Néki az szabadságának
Csonkitása volna,
S mégis megvolt! ünnepelje
Baranya, meg Tolna!
Neje, kiben ugy se biztam,
Rögtön megigérte,
S én bolondos örömemben
Megcsókoltam érte.
A kis angyal, a nagy ördög
Erre csak elhűledt;
Gondolám: most védelmezz meg,
Oh védegyesűlet!
Tudja isten, csak nem bántott;
S én a dolgot híven
Mások szép használatára
Dallá kerekítem.
Jegyzetek
Megjelenés
Kerényi Frigyes, Újabb költemények, Pest, Landerer és Heckenast, 1846, 64–65.
Kerényi versének szituációja a Védegylet számára történő aláírásgyűjtés. Az iparvédelem eszméjének terjesztése, ahogy az az egyesület alapszabályából is kiderül, igen fontos feladat volt. Az alapszabály 14. §-a szerint „[a]z egyesület minden tag’ buzgóságától megvárja, hogy kivált az első év lefolytában legalább egy tagtársat szerzend, s az egyesület tagjai névsorába beíratandja”. (Vö. Az országos védegyesület alapszabályai és alakulásának rövid leírása, [h. n.], [k. n.], [é. n.], 13.) A dokumentum a vidéki bizottságok számára is előírta „az alapszabályok, közgyűlési határozatok, igazgató választmányi s vidéki gyűlési utasítások nyomán az egyesület czéljainak valósítására, s terjedésének s hatásának gyarapítására folytonos buzgósággal működni”, fő kötelességükként kiemelve „az egyesület terjesztésiben nem a holt betűkkeli ív köröztetésére szorítkozni”, hanem lehetőleg minél gyakrabban gyűléseket tartani, hogy „azokban az egyesület jótékony hazafiúi szándoka iránti részvét, és fogékonyság, az élőszó erejével terjesztessék”. (Vö. Az országos védegyesület alapszabályai.., i. m., 46.) Az alapszabály külön paragrafust (78. §) szentelt a Kerényi versének címében megszólított „ívtartóknak” is, a következőként határozva meg azok feladatait: „A vidéki osztályokat alakító választmányokon kívül, az igazgató választmány, s vidéki bizottságok idő folytában még más lelkes hazafiakat is megbízandnak aláírások gyűjtésére, s őket e végett hiteles aláírási ívekkel ellátandják, miről azomban [sic] rendes jegyzőkönyvnek kell vezettetni, s aláírási ív 3. hónapon túl senkinek kün nem hagyattathatik, sőt akár sikerült az aláírás szerzés, akár nem, a netalán beszedett felavatási díjakkal egyetemben be kell az aláírási íveknek a vidéki bi[z]tosságoknál, vagy igazgató választmánynál adatniok; s ha önként be nem adatnának, vissza kéretniök. Az aláírások illy módoni tisztába hozatatla után az aláírási ív a gyűjtőnek további buzgó eljárás végett ujjólag kiadathatván.” (Vö. Az országos védegyesület alapszabályai.., i. m., 48–49.)
A humoros költeményben ábrázolt köznemes a „szabadság” csonkítására vonatkozó érve kapcsán lásd Az elveszett alkotmány harmadik énekéhez fűzött magyarázatokat.
További versek
Fekete János: Mi kell a magyarnak?
Túri Sámuel: Országgyűlési közvélemény
Petőfi Sándor: Batthyányi és Károlyi grófnék
Hamar[y] Dániel: Belföldi ipar
Új Károly: Védegyleti eszmeszikrák
Molnár György: A’ haza reményei
Garay János: Magyar leány dala
Nina, Szegszárdról: Védegyleti szózat
B. Szabó Lajos: Nemzeti ruhánk szózata
Petőfi Sándor: A külföld magyarjaihoz
Garay János: Iparvédegyleti dal
Sujánszky Antal: Deák Ferenchez
Arany János: Az elveszett alkotmány
Kerényi Frigyes: Ívtartók számára
Sréter Kálmán: Exempla trahunt
Döbrentei Gábor: Iparegyleti dal
Bulyovszky Gyula: Nemzeti képtár
Gömöry Frigyes: Egy álarczostól a tánczteremben kiosztva