szöveg
Csendhelyi
Felköszöntés
Lezúgott a’ vihar hazánk egéről,
Hiszem, leéltük a’ bús korszakot,
Melly annyi üdvös tervet romba döntött,
Melly annyi szép reményt eloszlatott…
Hiszem, hogy honszerelmünk pályabére
Más lesz ezentúl – mint a’ küzdők vére.
Hiszem, fohász kél szíveink mélyéből
Egy feltüneglő boldog lét után,
Mert megtanulhatók már a’ hazánkon
Régen letombolt véridők nyomán:
Hogy ott, hol harcz dühöng ’s pártok viszálya,
Ott a’ honügy mindig fagyponton álla.
’S a’ honfi keblét szégyen láza törte,
Látván a’ végtelen fondorkodást –
De a’ ravaszság önmagát ledúlta,
Felébresztvén az alvó óriást;
’S ez óriás föléledez szívünkben,
Erővel daczoló közszellemünkben.
Tehát, hontársak, a’ közszellem éljen!
Ez ad hazánknak ujdon életet,
Ha lelkesen minden korcsérzet ellen
Szívünkben alkotunk védegyletet:
’S hiszem, hogy e’ sok vésztől hányt hazára
Még földerül a’ boldogság sugára!
Jegyzetek
Megjelenés
Életképek, 1846. január 31., 143–144.
A szöveg közvetlenül nem utal sem a honi ipar, sem általában véve az ország anyagi érdekeinek védelmére, ám a nemzet felébredését, a diszkordia megszűnését, a hazafiak közti egység létrejöttét és az elkorcsosulással való szakítást ünneplő vers mindezeket a(z eredetileg gazdasági célú) védegyleti mozgalom kiterjesztésével kapcsolja össze.
További versek
Fekete János: Mi kell a magyarnak?
Túri Sámuel: Országgyűlési közvélemény
Petőfi Sándor: Batthyányi és Károlyi grófnék
Hamar[y] Dániel: Belföldi ipar
Új Károly: Védegyleti eszmeszikrák
Molnár György: A’ haza reményei
Garay János: Magyar leány dala
Nina, Szegszárdról: Védegyleti szózat
B. Szabó Lajos: Nemzeti ruhánk szózata
Petőfi Sándor: A külföld magyarjaihoz
Garay János: Iparvédegyleti dal
Sujánszky Antal: Deák Ferenchez
Arany János: Az elveszett alkotmány
Kerényi Frigyes: Ívtartók számára
Sréter Kálmán: Exempla trahunt
Döbrentei Gábor: Iparegyleti dal
Bulyovszky Gyula: Nemzeti képtár
Gömöry Frigyes: Egy álarczostól a tánczteremben kiosztva