A nem nemzeti szabású báli viseletet bíráló epigramma már a Védegylet kiváltotta lelkesedés csökkenését és a magyaros öltözetek divatjának visszaszorulását jelzi. Az 1845-ös farsangi időszakban a honi kelmékből készült nemzeti szabású báli ruhák népszerűségében az „elkorcsosulás” végét látó és ünneplő tudósításokkal szemben az 1846-os év elején a divatlapok is egyre többet méltatlankodtak az idegen módi visszatérése miatt. Csupán egy példát említve, az előző évben még gyakran részletes és lelkes báli jelentéseket közlő Pesti Divatlap 1846 februárjának elején lakonikus tömörséggel számolt be a Nemzeti Kör báljáról: „Sok frakk –, hosszas keringők –, sok német szó –, a tagurakat a tribunéből fitymálva lenéző haute volée –, a belépti jegyeken »honi kelme« –, a testen többnyire »auslaender« –, Éljen a nemzetiség!” (Pesti Divatlap, 1846. február 5., 117.)