A fegyveres honvédelem múltbéli példáinak az iparvédelmi mozgalommal való összekapcsolása (második disztichon) több versben (Bajza József Ébresztő; Nina, Szegszárdról [Garay Franciska?] Védegyleti szózat…; Garay János Iparvédegyleti dal) és szónoki beszédben, újságcikkben felbukkant 1844 óta. 1845 elején Deák Ferenc így buzdította zalaszentgróti hallgatóságát: „Vannak minden időnek saját kötelességei: apáink pánczélban fizették le a’ hazának tartozásukat; de mig ők nem egyedül tüzhelyökért, hanem egész Europaért küzdött nehéz harczokban évek’ hosszu során szívök’ vérét folyatták, addig más nemzetek a’ béke’ olajága alatt az ipar és szorgalom’ pályáján előrehaladtak. Megtették tehát apáink, a’ mit tenniök kelle; mert hazát tartottak meg és hagytak hátra nekünk. Azonban igen roszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak harczok’ zivatara sodorhat el egy nemzetet; van még egy más, lassubb, de disztelen és aljas nemzeti halál is – a’ közelszegényülés, vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a’ jelen időnek föltétlen parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasztosb honfitisztünk.” (Deák Ferencz’ nézetei az Országos Védegyletről, Pesti Hírlap, 1845. március 30., 205.) A politikai önrendelkezés elvesztésének lehetőségét felidéző verset záró pentameter („Ősi szabadságunk szolgabilincsre jut így”) kapcsán lásd az Alváry Védegylet című epigrammájához fűzött magyarázatokat.