Fekete János (1817–1877), akinek az 1830-as évek közepétől jelentek meg versei, ebben az időszakban főként a Pesti Divatlapban publikált. Az epigramma nem sokkal az országos Védegylet megalakulása (1844. október 6.) után látott napvilágot. Közvetlenül az egyletre ugyan nem utal a szöveg, ám a „külföldieskedés” (részben fogyasztási cikkeket megnevező) példáit az anyagi romlással összekapcsoló gondolatmenet az iparvédelmi mozgalom retorikai stratégiájának legfontosabb elemét idézi fel. Kosáry Domokos szerint ez, vagyis az egész országot „fenyegető elszegényedés érve” volt az „egyik legsikeresebb fegyver” az ellenzék kezében az 1843–1844-es országgyűlésen a vámkérdésről folytatott viták során, és ez alapozta meg a védegylet széles körű támogatottságát is. (Vö. Kosáry Domokos, Kossuth és a Védegylet: A magyar nacionalizmus történetéhez, A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve, Bp., Athenaeum, 1942, 449–451.)